A vízügyi szervezetek feladata, hogy megteremtsék annak a feltételét, hogy a víz a további felhasználásra alkalmas minőségben, ott és akkor legyen, ahol és amikor arra a felhasználónak társadalmi és gazdasági szempontból indokolt szüksége van. Ehhez a szolgáltatói feladathoz rendelkezniük kell a szükséges berendezésekkel és képzett szakszemélyzettel.

A társadalom a számára szükséges víz egy részét annak előfordulási helyén csak használja, a másik részét kiveszi a készletből és elfogyasztja. A víz mindkét esetben közel azonos mennyiségben visszakerül a természetbe.

A közműves vízellátás, az ipari vízgazdálkodás (technológiai és hűtési célra), a mezőgazdasági vízhasznosítás (öntözés, rizstelepek, halastavak), a fürdők kiveszik a vizet és úgy hasznosítják. Fogyasztás után a használt vizet visszavezetik a természetbe. Visszavezetés előtt azonban a vizet olyan állapotba kell hozni, hogy ne terhelje a természetes vízkészlet és a környezet tisztuló képességét. Ezért ezekben az esetekben fogyasztási ciklusok alakulnak ki: vízkivétel - vízelőkészítés (tisztítás) - felhasználás (fogyasztás) - szennyvíz-tisztítás - visszavezetés. Minden ciklus egy gazdálkodási folyamatnak tekinthető, amely a két végén kapcsolódik a természetes vízkészletekhez és az országos vízgazdálkodási folyamathoz.

Nem kell kivenni a vizet a vízi szállítás, a vízerő-hasznosítás, a halászat, a vízi sportok, üdülés és a sporthorgászat céljaira.

Mezőgazdasági vízgazdálkodás

Kettős célja van: egyrészt a berendezett területeken a korszerű növénytermesztés vízszükségletét, mint agrotechnikai feltételt biztosítani, másrészt csapadékszegény időszakban, illetve években az aszálykárt elkerülni, vagy csökkenteni. Mind a két célt indokolja az alábbi, két ábra ("A nyári félév átlagos csapadékmennyisége", ill. "Az átlagosan tíz évenként várható aszályosság").

Tenyészidőben ugyanis éppen a legaktívabb növénytermesztési területeken hiányzik a szükséges mennyiségű csapadék. Az elmúlt, rendkívül száraz évtized alatt már egy év csapadékhozamának megfelelő csapadékhiány halmozódott fel. Ez utóbbi tény teszi időszerűvé a rendkívüli, kárelhárító öntözéseket.

A mezőgazdaság a részére szolgáltatott vizet öntözésre – ideértve a rizstelepek vízellátását – és halastavi gazdálkodásra használja fel. Tehát a mezőgazdasági vízgazdálkodás a mezőgazdasági termelés része. Ezért a víz szolgáltatásával kapcsolatos állami feladatok megoszlanak a vízügyi és a mezőgazdasági tárcák között. A vízgazdálkodás feladata, hogy biztosítsa a térségben a szükséges és gazdaságosan hozzáférhető vízkészletet, a víz régiók közötti szétosztását, a vízhasználatok és vízszétosztó rendszerek létesítésének, illetve üzemeltetésének a jogi és igazgatási kereteit.

Az öntözővíz ellátással kapcsolatos munkamegosztásban az állam feladata az, hogy az öntözésre berendezett területekre juttassa el a vizet, amit a termelők maguk, vagy a részükre a vizet kiszolgáltatók a készletből – díj ellenében – kivehetnek. Az öntözésre berendezett területek nagysága 1994. év elején 350 ezer ha volt, a halastavaké megközelítette a 30 ezer ha-t. Ennek közel kétharmadát, 240 ezer ha-t az állami főművekből láttak el.

Az állami főművek az öntözőcsatornák, a vízkormányzó műtárgyak (zsilipek), és az esőztető öntözőfürtök nyomásközpontjai. Az öntözőcsatornák és műtárgyaik regionális és vízpótló művek, amelyek a vízkészlet helyét kötik össze a felhasználáséval. Az öntözőcsatornák hossza 1370 km. Hasonló célt szolgálnak az összesen 3140 km hosszúságú, kettős működésű csatornák. Utóbbiak az öntözési idényen kívül, szükség esetén belvíz-elvezetést szolgálnak.

Azokon a helyeken, ahol a víz odavezetés nélkül is rendelkezésre áll (tópart, folyópart, talajvízkút, vagy csőkút, stb.), 110 ezer hektárnyi terület ellátásához a szolgáltatók (társulat, kft. stb.), vagy a vízhasználó mezőgazdasági üzemek veszik ki azt, nagyrészt csak az aszálykár elhárítása érdekében. A jövő érdekében célszerű határok között tartani a talajvízkutak és csőkutak talajvízkészletet túlterhelő vízkiemeléseit.

Az állam feladata, ennek megfelelően a vízpótló és regionális művek építése, fenntartása és üzemeltetése. Természetesen a művek létesítése és a vízszükségletek elhelyezkedése között gazdasági összhangot kell keresni. Ezekre alapozva fejleszthetők a mezőgazdasági vízszolgáltató művek, amelyeket az érdekeltek társulása, vagy valamilyen más társaság hoz létre és üzemeltet. Pályázatra az állam ezeknek az építéséhez támogatással járulhat hozzá.

Az öntözéses gazdálkodás fejlesztése érdekében rendezni kell a föld tulajdonviszonyait, beleértve az üzemek méreteinek a kialakítását. Ennek alapján alakulhatnak ki az öntözővizet hatékonyan használó technológiák. További feltétel, hogy tisztázottak legyenek a vízszolgáltató művek tulajdonosi, kezelői jogviszonyai és az ebben résztvevők közötti munkamegosztás. EI kellene érni, hogy a víz, mint termelési tényező piaci körülmények között, és áron épüljön be a termékek árába. A víz ára nyújtson fedezetet az üzemelési, fenntartási és fejlesztési költségekre.

Az öntözővizet 1990-ig rögzített állami áron szolgáltatták. Ekkor szabadáras lett és fedeznie kell – egyelőre a fenntartás költségeinek a kivételével – a szolgáltatás teljes költségét.

Hasonló intézkedésekre lenne szükség a halastavi gazdálkodás és a rizstelepek esetében is. Ezeknél a hasznosítási módoknál azonban a szennyező anyagokkal terhelt használt vizüknek a természetbe való visszavezetését rendező szabályozásnak nagyobb a fontossága, mint az öntözőtelepek csurgalékvizei esetén.

A vízhiány következtében beálló mezőgazdasági károk megelőzése és elhárítása érdekében a Kormány a 2061 /1994. számú határozatában úgy rendelkezett, hogy az öntözésre berendezett területeket 100 ezer hektárral meg kell növelni és további 100 ezer hektáron rekonstrukciót végrehajtani.

A mezőgazdasági vízhasználatok további fejlesztésének a megalapozására a legfontosabb időszerű feladatok:

-        Az öntözés és az azt igénylő mezőgazdasági technológiák fejlesztésének alapvető feltétele a tulajdonviszonyok rendezése; ezen belül a földtulajdon, a helyi jelentőségű vízszolgáltató berendezések, esőztető öntözőfürtök magánkézbe adása.

-        A tulajdonviszonyok és a kezelői jogok rendezése után a mezőgazdasági technológiák alapján, a területfejlesztési elképzelésekkel és a területi vízgazdálkodási tanácsokkal egyeztetett öntözésfejlesztési tervek készülhetnek.

-        A Kormány határozatának végrehajtása során 100 ezer hektárral növelni kell az öntözésre berendezett területeket és további 100 ezer hektáron rekonstrukciót kell végrehajtani.

-        A víz ára nyújtson fedezetet az üzemelési, fenntartási és fejlesztési költségekre és térüljön meg a mezőgazdasági termékek árában.

-        Fokozni a talajvízkutak és csőkutak üzemelésének ellenőrzését a túltermelés megelőzése érdekében.

-        Célszerű lenne ösztönözni a tisztított szennyvizek és hígtrágyák öntözésre való felhasználását.